ÖNÉLETRAJZ - AUTOBIOGRAPHY

Őnéletrajz


Művészeti tanulmányaimat 14 éves koromban kezdtem a szegedi művészeti gimnáziumban, kerámia szakon. Érettségi után a szegedi tanárképző főiskola rajz-földrajz szakán végeztem két évet, mikor megpróbáltam a felvételit az Iparművészeti Főiskolára, ahol papírjaim – tévesen – a textil tanszékre kerültek. Mivel felvételt nyertem, gobelin szakon kezdtem meg tanulmányaimat. Ezt a tévedést ma predesztináltnak tartom, a textil, a szövés életelememmé vált.



1976-ban szereztem diplomát. Talán a keramikus kezdetek okán, rögtön diploma után kialakult egy személyes, jellegzetes technikám, a textil-relief, vagy textilplasztika, mely ugyan a gobelin technikából indul ki, szövőszéken, villával készül, az alapanyag viszont vastagabb, egyenetlenebb. Szerves kapcsolatban az alapfelülettel különböző domborító elemeket szövök be. Leginkább a kartoncsík beszövése, ami jellegzetessé vált munkáimban, később a gyökér motívumok megjelenésével kenderkötegeket tekercseltem be, majd a „kétrétegű textileknél” a felső felület felszakad, hogy teret engedjen az alsó réteg burjánzásának. A legutóbbi kisplasztikák pedig már teljesen a térbe kerültek, de ugyanúgy szövőszéken készültek.



Ezekre a technikai elemekre azért van szükség, mert az oly lényeges mondanivalót ezek segítségével tudom kifejezni legjobban. Például a hullámzás dinamizmusát, a kőzet gyűrődését, a kitörést, szakadást, a burjánzást, stb., a gobelin hagyományos keretei között képtelenség kifejezni. A rendkívül aprólékos, túl kifinomult gobelin technika gúzsba köti a lendületet, az érzelmek, szenvedélyek szabad áradatát, ezért szükségszerű volt számomra a technika „megfelelővé” alakítása.



Eleinte az élet, a valóság szépségeit figyeltem, dicsértem, munkáim optimista, színes, mozgalmas, mégis könnyed jellegűek voltak. Később más dolgok váltak fontosabbá számomra, más dolgokra akartam a figyelmet terelni. Mint például az idő, az örök mozgás, átalakulás, a természetben szunnyadó, vagy éppen kitörő belső energia, az életerő a fák, gyökerek által kifejezve, keletkezés és elmúlás. Ezek lettek a meghatározó szimbólumok számomra. Ezekkel foglalkozván a textilképeim egyre burjánzóbb, mozgalmasabb, plasztikusabb felületet öltöttek, szinte a relief határainak végső lehetőségeit feszegetve. Majd a szőtt felületek „elszakadtak”, teret engedve az alsó rétegekből feltörekvő indáknak, gyökereknek. Máskor a felszakadás lehetőséget enged a mélyebbre tekintésnek, a jelenségek mélyebb érzékelésére, a felszín alatti vizsgálódásra késztetve. Az utóbbi évben pedig, egy csodálatos erdélyi tanulmányút hatására, ezeket az eddigi gondolatokat kissé félretéve, az ősi, erdélyi motívumok feldolgozásával foglalkozom. A még nyomokban megtalálható csodálatos, kultikus építmények, a „Székelykapuk” a magyarok ősi kultúrájának és hitének tanúoszlopai, az identitástudat, a hagyományőrzés, az igazhitűség emlékművei.



Alkotásaim anyaga minden esetben a szegedi kender. Ez a csodálatos anyag kitűnően alkalmas mind a puhaság, mind az erő, az erőteljesség, a rusztikusság, a keménység létrehozására. Néha, ha a mű úgy kívánja, használok más anyagot, pl. selyem, fém, aranyszálak, de az alapvető anyag a kender, mely egy bizonyos gyártásközi állapotban kerül hozzám és magam tekercselem, fehérítem és színezem.



Természetesen munkáimat is magam szövöm, így bármikor lehetőségem van további változtatásokra. Számomra nagyon fontos, hogy a gondolataim kifejezését a tervezéstől a fonal-előkészítésen át a szövéssel, a befejezésig, én magam végezzem. Úgy érzem, így tisztességes. Én szenvedjem meg azt az utat, mely alatt a saját gondolatom, üzenetem a szövés által képpé fogalmazódik, megszületik a textil, hogy hordozóként szóljon az emberekhez, és gondolkodásra késztesse őket. Ez alkotómunkám lényege.

Kubinyi Anna


Autobiography


I began my studying art at the age of 14, specialising in ceramics while I attended secondary school in Szeged, after which I completed two years of teacher training in art and geography. It was during this time that I submitted my application to the College of Applied Art in Budapest and was accepted. Due to an administrative error, however, my documents were sent to the wrong faculty and I was placed in the textile department as a student of the Gobelin technique. I now regard this as predestination, and textile weaving has since become an integral part of my life.



By the time I graduated in 1976, I had already developed a personal style, textile-relief, which may have been inspired by my earlier background in ceramics. My work is based on the Gobelin technique, being woven on a hand-loom, but utilising harsher, more ragged materials to emboss the raw surface with various sculptural elements. This includes the use of cardboard strips, which has become a characteristic part of the technique, rolled bunches of hemp, which I used to create root motifs, and a two-layered approach, in which the top layer of material is torn open to reveal the embossed lower layer. My latest works are completely 3-dimensional, but they are still hand-woven on the loom.



I consider these techniques necessary because they offer the most effective way for me to express my message. The dynamism of waves, the creased surface of rocks, the power of cataclysms and eruptions would be impossible to depict using only the traditional Gobelin technique. Its refined, meticulous nature inhibits the free flow of passion and emotion, and therefore I have modified it to meet my needs.



My initial works were an optimistic celebration of life and nature, a soft cavalcade of colours and movement, but later my attention shifted toward more profound motifs – time, perpetual motion, the internal power of natural forces and the concepts of creation and death. These have become my core symbols, often represented by trees and roots. As a result, the surface of my textiles has become even more sculptural, pushing the genre of relief to the limit. Sometimes roots and tendrils are allowed to burst through the surface layers and sometimes the woven layers are torn apart to give a deeper sense of the phenomena that lie beneath. In the last few years, I have put some of these thoughts aside in favour of utilising the ancient world of motifs that I discovered during my travels in Transylvania. It was here that I began to study Székely gates, which I see as a testimony to the ancient faith and culture of the Hungarian people. They are cultic monuments that have come to symbolise a sense of identity, genuine loyalty and the preservation of tradition.



My choice of material in almost all cases is raw hemp from Szeged, which I spool, whiten or colour myself. If the piece requires it, I sometimes use silk, metal or gold fibre, but hemp is the clear favourite. A marvellous material, subtle yet rustic, it is capable of expressing both tenderness and strength.



Since it is very important to me that I create the entire work of art myself, I prepare all of my own materials, and this enables me to continuously improve or alter my technique. I think it only fair that I should be the one who struggles through the physical process of weaving my message into a piece of textile to create a form that can act as a vehicle to make people think. This is the essence of my art.

Anna Kubinyi